Mindez azonban nem gátolta meg a falu egykori lakóit abban, hogy az elmúlt években-évtizedekben fejetlen versenyt fussanak egymással a tekintetben, hogy kinek van pazarabb, fényűzőbb háza, melyre az „otthon” szó már rég nem használható, hisz hogyan is lehetne otthonnak nevezni egy olyan épületet, melyben a bútorokra szép csendben leszálló poron kívül semmi sem mozdul. A hátrahagyott öregek is többnyire csak az udvar végében, saját lakrészükben tengetik napjaikat, így nem csoda, hogy az épületek állaga is lassanként romlásnak indult.
A Pro TV stábja nemrégiben a településen járt, s tudósításuk szerint egyre több házra kerül ki az „Eladó” tábla, mely egyértelműen hirdeti, hogy az innen elszármazottak vélhetően már soha nem is terveznek visszatérni szülőfalujukba. Csakhogy a pazar épületekért jócskán megkérik a pénzt a tulajdonsok: a kisebbekért, kevésbé díszesekért 100 ezer euró körüli összeget kell kifizetnie annak, aki ide költözne, a mutatósabbakért pedig, melyekhez akár saját medence is jár, ennek többszörösét kérik. Vevő azonban nem sok akad: a helyi önkormányzat szerint visszaesett a telkek felvásárlási aránya, és építési engedélyt is jóval kevesebbet adtak ki, mint korábban. Vásárló tehát nincs, nézelődő turistákból azonban néha érkezik egy-kettő, és általában mind egyetértenek abban, hogy a település akár jobban is kiaknázhatná az ebben rejlő turisztikai lehetőséget.
